A börtön ablakába

A börtön ablakába soha nem süt be a nap az évek tovaszállnak mint egy múló pillanat ragyogón süt a nap és szikrázik a fény csak a szívem szomorú ha rád gondolok én Szeretlek én Egy késő üzenet, egy megkésett levél amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém ragyogón süt a nap és szikrázik a fény csak a szívem szomorú ha rád gondolok én Szeretlek én A rács mögött az élet, oly lassan múlik el egy csavargó dalától, vidámabb leszel ragyogón süt a nap és szikrázik a fény csak a szívem szomorú ha rád gondolok én Szeretlek én... Elmentél te tőlem, úgy fáj a bús magány. Odakünn az utcán, a szél úgy muzsikál. ragyogón süt a nap és szikrázik a fény csak a szívem szomorú ha rád gondolok én Szeretlek én... Egy késő délután, karomba zártalak. Ha nem voltál velem, én mégis vártalak. ragyogón süt a nap és szikrázik a fény csak a szívem szomorú ha rád gondolok én Szeretlek én... Ott álltam egyedül és vártalak nagyon sok booldog érkezett azon a vonaton akit vártam nem jött el ma sem tegnap sem igy a vonat elindult s én álltam egyedül Kedvesem... Az emlék messze száll már nem fáj semmi sem elmentél itt hagytál magamra kedvesem csupa könny a szemem csupa bánat a szívem mégis jó volt teveled rád emlékezem Kedvesem... A börtön ablakába soha nem süt be a nap az évek tovaszállnak mint egy múló pillanat ragyogón süt a nap és szikrázik a fény csak a szívem szomorú ha rád gondolok én Szeretlek én... szeretlek én...