Értékek

[intro] Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek A földi pokolban sosem ünnepelnek Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék Betegség és közöny, mindaz, mi vár még… [verze 1] A kihalófélben lévő empátia és józan ész Hiányzik csupán, de minden másra ott a pénz Nem múló emberundor övez már engem rég Mer' mindjárt lefele köp aki eggyel fentebb lép Súlytalan szavak, álszent mosoly és kedvesség Önérdekektől fűtve az elfeledett emberség Paranoiddá tesz, nincs nap, hogy ne rettegnék Félelmet generál a hiányzó érzelmi fejlettség! Mondd, ki tesz olyat, ami később nem térül meg A becsület, a segítőkészség mára elévültek Nem marad más, csak a money, a kurva Lelki szegénységből fakadó karikatúra Hol a sablonosság, a sekélyesség az úr Snoop Dogg-ot imitál a sok bolhás vahúr De a lánc nem lazul, te sem leszel szabadabb Csak vágod a fát folyamatosan magad alatt... [refrén] A siker, a pénz, a műanyag álmok A lelked mélyére az űrt magad ásod A felszínességet, az allűrt ha hagynátok A tükörbe' végre önmagatok látnátok X2 [verze 2] Szenteste eljátszod a gyertyák közt ásítva Mintha nem egész évben szarnál rá a másikra... Mégis habzó szájjal hörögsz gyűlölködve, kábán Ha valaki véletlenül meglök a járdán! Megvetéssel nézel az utcán a kölyökre Mert sivítva és bőgve veti le magát a földre A boltban mindent felbont, a kólát megissza Pampog az őr, nem tudja, hogy a fiú autista De rájön, amint epilepsziás rohamot kap A mentő viszi, az állam azt hiszi szórakozhat Ezzel, de ember, egy beteg gyerekről van szó! Mikor fogod már ezt fel?! Hogy ott az anya, aki dolgozna, de nincs ideje Mert a _ kisfiának nincs az iskolában helye Már elhagyta a hite, de nem adja fel, mert szereti Abból él meg amiből tud, a rendszer nem segít neki Szóval, nekem ne mondd, hogy hihetek bennetek Vagy a kormányban, mert egyszerűen nem lehet Aki gyerekeket oktat, tanít kerámiázni Számolni, mászni, vagy mint a Deák Bill bácsi Lélekből zenél, annak már itt nincs értéke De fő hogy te raj vagy és úszhatsz a pénzben... [refrén] A siker, a pénz, a műanyag álmok A lelked mélyére az űrt magad ásod A felszínességet, az allűrt ha hagynátok A tükörbe' végre önmagatok látnátok A siker, a pénz, a műanyag álmok A lelked mélyére az űrt magad ásod A felszínességet, az allűrt ha hagynátok Ám felejtsd el, arra hiába várok...