Értékek

[intro]

Ahol pénz az isten, holtak ott a lelkek

A földi pokolban sosem ünnepelnek

Örök a sötétség, nincsen fény, csak árnyék

Betegség és közöny, mindaz, mi vár még…

[verze 1]

A kihalófélben lévő empátia és józan ész

Hiányzik csupán, de minden másra ott a pénz

Nem múló emberundor övez már engem rég

Mer' mindjárt lefele köp aki eggyel fentebb lép

Súlytalan szavak, álszent mosoly és kedvesség

Önérdekektől fűtve az elfeledett emberség

Paranoiddá tesz, nincs nap, hogy ne rettegnék

Félelmet generál a hiányzó érzelmi fejlettség!

Mondd, ki tesz olyat, ami később nem térül meg

A becsület, a segítőkészség mára elévültek

Nem marad más, csak a money, a kurva

Lelki szegénységből fakadó karikatúra

Hol a sablonosság, a sekélyesség az úr

Snoop Dogg-ot imitál a sok bolhás vahúr

De a lánc nem lazul, te sem leszel szabadabb

Csak vágod a fát folyamatosan magad alatt...

[refrén]

A siker, a pénz, a műanyag álmok

A lelked mélyére az űrt magad ásod

A felszínességet, az allűrt ha hagynátok

A tükörbe' végre önmagatok látnátok

X2

[verze 2]

Szenteste eljátszod a gyertyák közt ásítva

Mintha nem egész évben szarnál rá a másikra...

Mégis habzó szájjal hörögsz gyűlölködve, kábán

Ha valaki véletlenül meglök a járdán!

Megvetéssel nézel az utcán a kölyökre

Mert sivítva és bőgve veti le magát a földre

A boltban mindent felbont, a kólát megissza

Pampog az őr, nem tudja, hogy a fiú autista

De rájön, amint epilepsziás rohamot kap

A mentő viszi, az állam azt hiszi szórakozhat

Ezzel, de ember, egy beteg gyerekről van szó!

Mikor fogod már ezt fel?!

Hogy ott az anya, aki dolgozna, de nincs ideje

Mert a _ kisfiának nincs az iskolában helye

Már elhagyta a hite, de nem adja fel, mert szereti

Abból él meg amiből tud, a rendszer nem segít neki

Szóval, nekem ne mondd, hogy hihetek bennetek

Vagy a kormányban, mert egyszerűen nem lehet

Aki gyerekeket oktat, tanít kerámiázni

Számolni, mászni, vagy mint a Deák Bill bácsi

Lélekből zenél, annak már itt nincs értéke

De fő hogy te raj vagy és úszhatsz a pénzben...

[refrén]

A siker, a pénz, a műanyag álmok

A lelked mélyére az űrt magad ásod

A felszínességet, az allűrt ha hagynátok

A tükörbe' végre önmagatok látnátok

A siker, a pénz, a műanyag álmok

A lelked mélyére az űrt magad ásod

A felszínességet, az allűrt ha hagynátok

Ám felejtsd el, arra hiába várok...